nap

Üdv! Akkor csapjunk bele! Régóta motoszkál bennem, hogy írni kellene valamit, valahol. A blog izgalmasnak tűnt, de miről és kinek? Ma reggel jött a flash. Egy fiatal nő volt, akinek sokat köszönhetek, pedig nem is ismerem. Igazság szerint csak kb. 2 percig láttam és azt is messziről, a kocsiból. Két autóval állt előttem egy kereszteződésben, kora reggel, pesti kertváros, gyerek a hátsó ülésen, rohanás a suliba... Megállt és feltorlódtunk néhányan, de kiszállt és már kezdtem volna az ingerült morgást, talán még a dudát is megkerestem volna - amikor észrevettem, amit ő látott. A sarkon egy vak férfi toporgott és nem mert lelépni az úttestre. A hölgy fiatal és jól öltözött volt, kiszállt és átsegítette a férfit az úttesten. Senki nem sürgette, nem volt dudálás, integetés, motor túráztatás; valószínűleg a többi autós is azt érezte, amit én: de jó, hogy észrevette! Beszállt a kocsiba és tovább hajtott, mi is. Hálát éreztem és nem csak azért, mert segített egy másik embernek, hanem azért, mert az én reggelem (és talán a napom is?) megváltozott. Nem is volt már annyira sietős az utam, jobban oda akartam figyelni a többi autósra, gyalogosra; előzékenyebben, udvariasabban közlekedni. És mosolyogni. Nem tudtam megköszönni a hölgynek, amit tett, de úgy éreztem, hogy ez elég fontos dolog volt ahhoz, hogy írjak róla, hátha másnak is megváltozik a napja, vagy legalább néhány órája. Másként néz a világra, a többi emberre maga körül, jobban észreveszi, hogy hol tud segíteni, kevésbé agresszíven közlekedik, esetleg mosolyog egyet. Úgy gondoltam, ez fontosabb, mint a véleményem egy csomó mindenről, ami történik körülöttünk, politika, gazdaság, közélet, a tegnapi tévéműsor, stb. Talán van olyan fontos és érdekes, hogy lesz, aki elolvassa. Ha így történik, akkor igyekszem figyelni az ilyen pillanatokra és megírni itt. Hálás vagyok minden kritikáért és észrevételért!